880 kilométert nyomtunk aznap éjszaka. Még szerencse, hogy léteznek egész jó kis módszerek arra, ha 12 órát akarsz egyhuzamban aludni egy mocsok kényelmetlen buszon…;) reggel 9 volt, amikor megérkeztünk Airlie Beach-re, a Whitsunday Szigetek kapujába. A szigetcsoport a Nagy-korallzátony legdélebbi pontja és áll vagy olyan hetvenvalahány szigetből. A csoport Pünkösd vasárnapról kapta a nevét, mert Cook kapitány – aki nem sokkal előttünk járt erre, úgy kábé kétszázharminc-valahány éve – szentül meg volt róla győződve, hogy ha Pünkösd vasárnap lát meg egy új szigetcsoportot, akkor azt el is kell neveznie róla. Azóta persze kiderült, hogy nem is akkor és nem is ott járt… Amikor leszálltunk a buszról végre éreztük, hogy a trópusokon vagyunk, ideje volt már, mit ne mondjak. (tovább…)
Ja, na megint eldurrant majd 2 hónap, a hajam újra kinőtt, borotválkoztam vagy egyszer – a nagyimnak légyszi ne köpjetek be, utálja ha szőrös a fejem!!! Vicces, nem is értem, hogy a bűnözőknek hogy a francba nem sikerül tisztességesen eltűnniük. Én csak éppen hogy elfoglaltam az új lakásomat Cairns ben, arcomon a másfél hónapos szőrzettel. Bemutatkoztam az új lakótársaimnak – voltak vagy huszonöten – ahogy illik, aztán eltűntem három napra néhány ismerősömmel… (tovább…)
…mert nagyon régen jelentkeztem már és higgyétek el, mindenféle kézenfekvő indok nélkül… Ha jól számolom, akkor napokon belül betöltöm a 3. hónapot Ausztráliában. Megpróbálom viszonylag röviden, de érthetően összegezni az itt töltött napjaim legérdekesebb részleteit. Már csak azért is, mert most igazolhatóan kb. egy hónapig bizonytalan lesz az internet elérési lehetőségem, ugyanis VÉGRE UTAZUNK!!!
A fentiekről asszem több részletben fogok írni, mert tényleg sok a lemaradás, az anyag meg csak gyűlik…:)
